A nyaki osteochondrosis az ízületi porcok degeneratív betegsége, amely a karok jellegzetes besugárzásával járó nyaki fájdalom egyik fő oka. Ezzel a betegséggel megváltozik a közelben található porc és izom-szalagos struktúrák szerkezete.
Mivel a nyaki osteochondrosis előrehaladtával számos súlyos szövődményhez vezethet, beleértve a beteg fogyatékosságát, időben történő diagnosztizálása és kezelése a modern orvostudomány sürgető feladatai közé tartozik.
A patológia fejlődési szakaszai és jellemző tünetek
A betegség 4 egymást követő fejlődési szakaszon megy keresztül, a megfelelő szervezeti változásokkal és a kísérő tünetekkel:
Az első szakasz az intervertebralis lemezek kezdeti morfológiai változásai. Az intervertebralis porckorong magja (nucleus pulposus) fokozatosan kiszárad, a rostos gyűrű szerkezetében repedések jelennek meg. Ezt elviselhető fájdalom vagy kellemetlen érzés kíséri a nyakban, ami a fej elfordításakor vagy billentésekor felerősödik. A nyaki lordosis enyhe simulása és szinte állandó izomfeszülés is megfigyelhető.
A második szakaszban a rostos gyűrű pusztulása folytatódik, amelyet a csigolyák kóros mobilitásának első jelei és instabilitásuk kísérnek. A csigolyák közötti távolság csökken, és kiemelkedés következik be. Ekkor a beteg a fájdalom fokozódását és a kar vagy váll területére történő besugárzását észleli. Ezzel együtt súlyos fejfájások jelentkeznek, a személy gyengeségérzetre és csökkent teljesítményre panaszkodik.
A harmadik szakaszt a rostos gyűrű teljes megsemmisülése jellemzi, aminek következtében a rögzítetlen mag a csigolyákon túlnyúlik, és behatol a gerinccsatorna területére, sérv kiemelkedést képezve. Ez viszont nyomást gyakorol az érrendszer idegeire és elemeire, ami megzavarja a véráramlást a nyaki régióban. A betegek ebben a szakaszban súlyos, folyamatos nyaki fájdalomról panaszkodnak, amely a karokba és a vállakba sugárzik. Az izmok gyengülnek, és a felső végtagok zsibbadása szisztematikusan megfigyelhető. A klinikai képhez a szédülés epizódjai, a térben való tájékozódási nehézségek és a mozgások merevsége is hozzáadódik.
A negyedik szakaszt a csigolyaközi porckorong kötőszöveti szerkezettel való helyettesítése és a szomszédos gerincszegmensek kóros elváltozásokban való részvétele jelenti. Az ízületek összeolvadása miatt mozdulatlanságuk következik be. A páciens számára ez a legnehezebb szakasz, mivel állandóan erős fájdalmat érez a nyakában, karjában, mellkasában és a lapockák közötti területen. Ehhez járulnak még az agy vérellátásának károsodásának jelei, érzékenységi zavarok, és jelentősen megnő a szélütés valószínűsége.
Meg kell jegyezni, hogy a nyaki osteochondrosis különböző szakaszaiban kísérő fő klinikai képén kívül további tünetek is megfigyelhetők:
csökkent látásélesség;
szorongásos epizódok, amelyek az agy elégtelen vérellátása miatt fordulnak elő;
halláscsökkenés és fülzúgás;
csikorgó hang megjelenése a fej mozgatásakor;
alvászavarok az álmatlanságig;
pontok megjelenése a szem előtt;
eszméletvesztés esetei;
arcizmok bénulása;
éjszaka jelentkező fájdalom a karokban.
Ha a gerincvelő összenyomódik, myelopathia alakulhat ki, amelyet a következők kísérnek:
nehézségek a végtagok mozgásában;
koordinációs vagy egyensúlyi problémák;
a bél- vagy hólyagkontroll elvesztése;
gyengeség vagy zsibbadás a test bármely területén a nyak alatt;
lövő fájdalmak a végtagokban, előrehajlás közben fokozódnak.
A betegség okai
A nyaki osteochondrosis kialakulásának kulcstényezője a gerinc ezen részének kiegyensúlyozatlan és túlzott terhelése. A legtöbb esetben a patológia az öregedési folyamatot kísérő involucionális degeneratív változások hátterében alakul ki. Az osteochondrosis a nyak traumás sérülése vagy anyagcserezavarok miatt is előfordulhat.
Ezenkívül számos egyéb tényező is hozzájárul a nyak fokozott terheléséhez, az izomgörcsökhöz és a krónikus betegségek kialakulásához:
veleszületett vagy szerzett gerinc rendellenességek;
túlsúly;
bonyolult öröklődés (például a kötőszövetek veleszületett és genetikailag meghatározott gyengesége);
a gerincoszlop hosszan tartó vagy gyakori túlterhelése (kényszerhelyzetben való tartózkodás, fizikai inaktivitás);
vitaminhiányok;
autoimmun patológiák, amelyeket a kötőszöveti struktúrák károsodása kísér (kollagenózis);
mikro- vagy makroelemek hiánya;
intenzív fizikai aktivitás, a gerincoszlop sérülésének fokozott kockázatával járó sportok (például professzionális birkózás);
dohányzás, amely megakadályozza a tápanyagok áramlását az intervertebralis lemezekbe;
anyagcserezavarok;
kiegyensúlyozatlan étrend szénhidrát- és zsírfelesleggel, fehérjehiánnyal kombinálva;
gyakori stresszes helyzetek;
az izom-csontrendszer patológiái, amelyek a nyaki gerinc mobilitásának csökkenéséhez vezetnek;
a nyak ismételt vagy súlyos hipotermiája.
Mi az osteochondrosis veszélye?
Az első probléma, amely a legtöbb olyan betegre jellemző, akiknél nyaki osteochondrosis alakult ki, súlyos és gyakori fájdalom a fej és a nyak területén. Emiatt az emberek kénytelenek a legkényelmesebb testhelyzetet keresni, amelyben a fájdalom gyengül vagy teljesen eltűnik. Ez viszont a teljesítmény csökkenéséhez vezet.
A betegség előrehaladtával kiemelkedés képződik (a porckorongszövet részleges felszabadulása a csigolyaközi téren túl), a csigolyák közötti szövet összeomlani kezd, a rés szűkül. A kóros folyamat utolsó szakaszával a lemez teljesen megsemmisül, és helyébe kötőszöveti struktúra lép. Ez a motoros aktivitás korlátozásához vezet, mivel a beteg elveszíti a fejének elfordításának vagy billentésének képességét.
Ezenkívül a nyaki osteochondrosis veszélyes, mert a következő szövődményekhez vezethet:
sérv;
cervicocranalgia (fájdalmas érzés, amely a koponya aljának területén lokalizálódik);
osteophyták képződése;
az artériák összenyomása;
radiculopathia (a gerincvelő gyökereinek összenyomódása);
krónikus fájdalom szindróma.
A legsúlyosabb és legfejlettebb esetekben a nyaki osteochondrosis a gerincvelő összenyomódását, a beteg bénulását és rokkantságát okozza.
Diagnosztikai módszerek
A nyaki osteochondrosis gyanújában szenvedő beteg diagnosztizálása orvosi találkozón kezdődik, aki alapos interjút készít, tisztázza a betegség tüneteit és kialakulásának történetét, valamint fizikális vizsgálatot is végez. A vizsgálat során az orvos a fájdalmas területek azonosítására, a gerincoszlop mobilitásának és a reflexek minőségének felmérésére összpontosít.
A kezdeti adatok kézhezvétele után a szakember tervet készít a további diagnosztikára, amely magában foglalhatja:
többszeletű számítógépes tomográfia;
pozitron emisszió és mágneses rezonancia képalkotás;
radiográfia;
az erek duplex szkennelése a kóros folyamat területén.
A képalkotó technikák lehetővé teszik az orvos számára, hogy meghatározza a klinikai kép keletkezését, azonosítsa a degeneratív folyamatok jeleit vagy más olyan állapotokat, amelyek a beteget zavaró tünetek megjelenését válthatják ki. A duplex szkennelés lehetővé teszi a véráramlás minőségének felmérését és az érszűkület észlelését.
A fő diagnosztikai program kiegészítéseként a kapcsolódó szakorvosokkal (vertebrológus, endokrinológus, ortopéd traumatológus, idegsebész, onkológus) konzultáció végezhető, és a következők írhatók elő:
a közeli szervek ultrahangos vizsgálata;
elektrokardiográfia;
bioanyagok (vér, vizelet) standard és fejlett vizsgálatai.
Csak a diagnózis megerősítése, valamint a betegség okainak és súlyosságának tisztázása után az orvos elkezd dolgozni az optimális és leghatékonyabb kezelési programon.
Kezelési lehetőségek
A nyaki osteochondrosis kezelését a betegség észlelésének stádiuma alapján választják ki, valamint figyelembe veszik a beteg korát, jelenlegi állapotát és a meglévő szövődményeket vagy egyidejű patológiákat.
Konzervatív megközelítés
Amikor a nyaki osteochondrosis kezdeti szakaszában azonosították, konzervatív terápiás módszereket választanak. Céljuk a betegség előrehaladásának megakadályozása, a kellemetlen tünetek enyhítése és a gerinc mozgékonyságának helyreállítása.
A konzervatív terápia részeként az orvos a gyógyszeres kezelést fizioterápiás eljárásokkal és gimnasztikával kombinálja. A következő kategóriákba tartozó gyógyszereket írhat fel:
kondroprotektorok;
nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek;
fájdalomcsillapítók;
angioprotektorok;
B-vitaminok;
hormonok;
izomrelaxánsok;
értágítók;
nootróp szerek.
A fizioterápiás eljárásokat a gyógyszerek kiegészítéseként használják, és figyelembe véve a beteg állapotát, az orvos előírhatja:
akupunktúra;
kinesio taping;
masszázs ülések;
fotodinamikus terápia;
ultrahang vagy diadinamikus áramok használata;
elektroforézis;
magnetoterápia.
Ugyanakkor akut periódusban a nyaki osteochondrosis esetén ortopéd gallér viselése javasolt. Ez az orvosi tartozék szükséges a csontok és ízületek rögzítéséhez, a gerinc érintett területének terhelésének csökkentéséhez és a fájdalom enyhítéséhez. Az osteochondrosis nyaki gallérját, amelynek ára a gyártótól, típustól és anyagtól függően változik, kizárólag az orvos választja ki minden egyes beteg számára.
A konzervatív terápia utolsó, de nem utolsósorban fontos része a gimnasztika. Az orvos speciális gyakorlatokat készít a páciens számára, amelyek célja az izomváz megerősítése, a testtartás javítása és a gerincoszlop felső részének véráramlásának javítása.
Sebészeti megközelítés
Ha a konzervatív módszerek sikertelenek voltak, vagy a nyaki osteochondrosis későbbi szakaszában észlelhető, a kezelést sebészeti beavatkozással végzik. Az orvos a következő műveletek egyikét írhatja elő a betegnek:
laminectomia;
endoszkópos vagy perkután dekompresszió;
rádiófrekvenciás abláció;
sérv, daganatos folyamat vagy degeneratív-dystrophiás elváltozások területének endoszkópos eltávolítása;
az összenövések epidurális lízise;
gerinc stabilizálása;
endoszkópos foraminotómia;
lézeres nukleoplasztika punkciós punkcióval.
Megelőző intézkedések
A nyaki osteochondrosis olyan patológia, amelyre nem dolgoztak ki specifikus megelőző intézkedéseket. A betegség előfordulásának, megismétlődésének vagy szövődmények kialakulásának valószínűségének jelentős csökkentése érdekében az orvosok számos ajánlást adnak. Szerintük a betegeknek:
betartani az egészséges életmód elveit;
távolítsa el a nehéz tárgyak emelését és szállítását;
alváshoz használjon ortopéd matracokat és párnákat;
rendszeresen kapjon adagolt fizikai aktivitást és járjon úszni;
étkezz kiegyensúlyozottan;
kizárja azokat a helyzeteket, amelyekben a nyaki gerinc hipotermiája lehetséges;
folyamatosan figyelje testtartását;
ülőmunka esetén szisztematikusan tartson szünetet a rövid terápiás gyakorlatokhoz;
legyen óvatos, amikor elfordítja és dönti a fejét;
megelőzés céljából szakorvos által végzett rendszeres vizsgálatnak kell alávetni.
Hogyan zajlik a rehabilitáció?
A felügyelő orvos több szempontot figyelembe véve tervet készít a rehabilitációs időszakra:
melyik szakaszban észlelték a nyaki osteochondrosist;
a beteg általános egészségi állapota és jóléte;
a beteg korosztálya és testtömege;
meglévő egyidejű patológiák vagy a betegség szövődményei.
A helyzettől függően az orvos masszázskezeléseket, gimnasztikát és fizioterápiás foglalkozásokat is beépíthet a rehabilitációs programba. Az ilyen átfogó intézkedések nemcsak felgyorsítják a helyreállítási folyamatot, és kiküszöbölik a szövődményeket vagy a visszaeséseket, hanem hozzájárulnak a beteg általános egészségi állapotának javításához is.
A nyaki osteochondrosis súlyos probléma, amelyben a betegnek időben és megfelelő orvosi ellátásra van szüksége. Ha ennek a betegségnek a jelei jelennek meg, diagnosztikát végezhet, és későbbi kezelést kaphat az orvosi központban. Minden szakember egyéni megközelítést választ minden beteg számára, az osteochondrosis kezelésének modern módszereit vezérli, és széles körű szolgáltatásokat nyújt, amelyek ára a betegek számára kényelmes tartományban van.
Kérdés válasz
A nyaki osteochondrosis azonosítása megtörtént, mennyi ideig tart a patológia kezelése?
A kezelés időtartama közvetlenül attól függ, hogy a nyaki osteochondrosisban szenvedő beteg milyen szakaszban kért segítséget. Csak az az orvos tudja meghatározni a legvalószínűbb időszakot, aki felmérte a kóros folyamat súlyosságát, és figyelemmel kíséri a haladás dinamikáját a kezelés során.
Melyik orvoshoz forduljak, ha arra gyanakszik, hogy nyaki osteochondrosisom van?
A nyaki osteochondrosis azonosítását és kezelését egy neurológus végzi, de bizonyos esetekben traumatológus-ortopéd is felügyelheti a beteget.